Sokan úgy gondolják, hogy a halláscsökkenés egyszerűen azt jelenti, hogy valaki halkabban hallja a környezetét. Az idegi, más néven szenzorineurális halláscsökkenés azonban ennél összetettebb problémát jelenthet.
Gyakori panasz például:
„Hallom, hogy beszélnek hozzám, de nem mindig értem, mit mondanak.”
A beteg sokszor érzékeli a beszéd hangját, mégis nehezebben különíti el a szavakat, különösen zajos környezetben. Ennek hátterében gyakran a belső fül vagy a hallópálya károsodása áll.
Mit jelent az idegi halláscsökkenés?
A hallás során a hanghullámok a külső hallójáraton és a középfülön keresztül jutnak el a belső fülbe. A belső fülben található csiga – cochlea – érzékelő sejtjei alakítják át a mechanikai rezgéseket elektromos idegi jelekké.
Ezek a jelek a hallóidegen keresztül jutnak tovább az agy megfelelő területeire, ahol végül kialakul a hang és a beszéd tudatos érzékelése.
Idegi halláscsökkenés esetén leggyakrabban a belső fül érzékelő sejtjei károsodnak. Ennek következtében nemcsak halkabbá válhatnak a hangok, hanem romolhat a hangok minősége és a beszéd érthetősége is.
Ezért fordulhat elő, hogy valaki hallja, hogy beszélnek hozzá, de egyes szavakat vagy mássalhangzókat már nem tud megfelelően elkülöníteni.
Milyen tünetek utalhatnak idegi halláscsökkenésre?
- a beszéd halkabbnak vagy elmosódottnak tűnik,
- a beteg hallja, hogy beszélnek hozzá, de nem mindig érti pontosan a szavakat,
- zajos környezetben jelentősen romlik a beszédértés,
- nehezebb követni egy társasági beszélgetést,
- gyakran vissza kell kérdezni,
- a televízió vagy rádió hangerejét egyre magasabbra kell állítani,
- bizonyos magas hangok vagy mássalhangzók nehezen érthetők,
- telefonálás során romlik a beszédértés,
- fülzúgás is társulhat a hallásromláshoz.
Sok beteg hosszú ideig nem veszi észre a problémát, mert a halláscsökkenés fokozatosan alakul ki, és az agy részben alkalmazkodik a megváltozott hangélményhez.
Mi okozhat idegi halláscsökkenést?
Életkorral összefüggő hallásromlás
Az egyik leggyakoribb forma az időskori halláscsökkenés, az úgynevezett presbyacusis. Elsősorban a magasabb frekvenciák érzékelése romlik, amelyek pedig különösen fontosak a beszéd pontos megértéséhez.
Zajártalom
Tartós vagy nagyon erős zajhatás károsíthatja a belső fül érzékelő sejtjeit. A károsodás kialakulhat munkahelyi zajterhelés, hangos zene, rendszeres koncertlátogatás vagy egyéb erős hanghatás következtében is.
Hirtelen kialakuló idegi halláscsökkenés
Amennyiben a hallás néhány óra vagy néhány nap alatt hirtelen romlik, sürgős fül-orr-gégészeti kivizsgálás szükséges.
Ilyen esetben különösen fontos, hogy a beteg ne várjon heteket abban a reményben, hogy a hallása magától rendeződik.
Fertőzések
Bizonyos vírusos vagy bakteriális fertőzések a belső fület vagy a hallóideget is érinthetik.
Gyógyszerek
Egyes gyógyszerek úgynevezett ototoxikus hatással rendelkezhetnek, vagyis károsíthatják a belső fül működését. Ilyenek lehetnek például bizonyos antibiotikumok vagy daganatellenes kezelések során alkalmazott gyógyszerek.
Örökletes tényezők
A halláscsökkenés hátterében genetikai eltérések is állhatnak, és a betegség akár fiatalabb életkorban is kialakulhat.
Hogyan történik a kivizsgálás?
A kivizsgálás első lépése a részletes fül-orr-gégészeti vizsgálat.
Ezt különböző audiológiai vizsgálatok egészíthetik ki.
Tisztahang-audiometria
A vizsgálat segítségével meghatározható, hogy a beteg különböző frekvenciákon milyen hangerősségtől érzékeli a hangokat.
Beszédaudiometria
A beszédaudiometria különösen fontos annak megítélésében, hogy a beteg nemcsak hallja-e a hangokat, hanem mennyire képes megérteni a beszédet.
Előfordulhat ugyanis, hogy két beteg hallásküszöbe hasonló, miközben beszédértési képességük jelentősen különbözik.
Tympanometria
Segítségével a középfül működéséről kaphatunk információt, és elkülöníthetők bizonyos középfül eredetű hallásproblémák. Szükség esetén további objektív audiológiai vizsgálatok – például OAE, BERA/ABR vagy ASSR – is indokoltak lehetnek.
Egyoldali, aszimmetrikus vagy más tünettel társuló idegi halláscsökkenés esetén bizonyos esetekben képalkotó vizsgálatra, például MR-vizsgálatra is szükség lehet.
Hogyan kezelhető?
A kezelés mindig a halláscsökkenés okától, mértékétől és kialakulásának módjától függ.
A belső fül érzékelő sejtjeinek tartós károsodása általában nem fordítható vissza egyszerű gyógyszeres kezeléssel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hallásromlással együtt kell élni segítség nélkül.
Hallókészülék
Az enyhe, közepes vagy súlyos idegi halláscsökkenés kezelésének egyik legfontosabb eszköze a megfelelően beállított hallókészülék.
A korszerű hallókészülék nem egyszerűen minden hangot egyformán erősít fel. A megfelelő beállítás segíthet a beszéd szempontjából fontos frekvenciák kiemelésében és a beszédérthetőség javításában.
A hallókészülék nem javítja meg a sérült belső fület, de segíthet abban, hogy az agy továbbra is megfelelő mennyiségű hanginformációhoz jusson.
Cochlearis implantáció
Nagyon súlyos halláscsökkenés esetén, amikor a hagyományos hallókészülék már nem biztosít megfelelő beszédértést, bizonyos betegeknél cochlearis implantáció jöhet szóba.
Mi történhet, ha a halláscsökkenést nem kezeljük?
A tartós hallásromlás nemcsak a fül problémája.
A rosszabb beszédértés miatt a beteg egyre nehezebben követheti a társalgásokat, különösen társaságban vagy zajos környezetben.
Emiatt előfordulhat, hogy:
- ritkábban vesz részt társasági programokon,
- elfárad a folyamatos koncentrációban,
- kerüli a beszélgetéseket,
- fokozatosan visszahúzódik.
A hallás megfelelő korrekciója ezért nemcsak a hangok érzékeléséről szól, hanem a kommunikáció és az életminőség megőrzéséről is.
Mikor érdemes hallásvizsgálatot kérni?
Érdemes fül-orr-gégészeti vagy audiológiai vizsgálatra jelentkezni, ha:
- gyakran vissza kell kérdezni beszélgetés közben,
- a környezet szerint túl hangosan szól a televízió,
- zajban egyre nehezebben érthető a beszéd,
- telefonáláskor romlott a beszédértés,
- fülzúgás jelentkezett,
- az egyik fül hallása rosszabbnak tűnik,
- vagy a hallás hirtelen romlott.
Hirtelen kialakuló halláscsökkenés esetén mielőbbi fül-orr-gégészeti vizsgálat szükséges.
Összefoglalás
Az idegi halláscsökkenés egyik jellegzetes tünete, hogy a beteg ugyan hallja a beszédet, mégsem érti azt olyan tisztán, mint korábban.
A megfelelő audiológiai kivizsgálással meghatározható a halláscsökkenés típusa és súlyossága, és kiválasztható az adott beteg számára legmegfelelőbb kezelési vagy hallásrehabilitációs lehetőség.
A hallásromlást nem érdemes természetes és elkerülhetetlen állapotként elfogadni. A megfelelően kiválasztott hallásjavító megoldás jelentősen javíthatja a kommunikációt és az életminőséget.