Szédüléses panaszok esetén a fül-orr-gégész szakorvos elsődleges feladata annak megállapítása, hogy a tünetek a belsőfül egyensúlyszervéből erednek-e, illetve hogy szükséges-e más szakterület bevonása azaz, azt döntjük el , hogy perifériás vagy centrális hátterű-e az ok.

A fül-orr-gégészeti kivizsgálás célja az ok pontos meghatározása, a belsőfül betegségeinek felismerése, az életminőséget rontó panaszok csökkentése, a megfelelő kezelés vagy további kivizsgálás irányának kijelölése. A betegek különböző érzéseket írnak le amikor a szédülésről beszélnek, ezért már a kikérdezés is kulcsfontosságú. Nagyon fontos a vizsgáló számára az az információ, hogy a panaszokat mi provokálja. Ágyban való megfordulás vagy hátradőlés miatti szédülés BPPV-re, napokig fennálló intenzív forgó jellegű szédülés, hányingerrel, hányással neuronitis vestibularisra utalhat. A szédüléses epizód időtartama, a szédülést kísérő más tünetek jelenléte szintén jelentős a diagnózis szempontjából. Ezek elkülönítése segít annak megítélésében, hogy a panasz inkább a belső fül egyensúlyszervéből, az idegrendszerből vagy más szervrendszerből ered-e.

A szédülés hátterében állhat, jóindulatú, jól kezelhető elváltozás (pl. jóindulatú helyzeti szédülés – BPPV) belsőfül betegsége (pl. Menière-betegség, vestibularis neuritis), középfül betegségek(pl. cholestatoma), neurológiai kórkép (ritkábban akár stroke), belgyógyászati megbetegedések( vérnyomás ingadozás, vércukorszint eltérések), pszichiátriai problémák (pánikbetegség), szemészeti betegségek, fej-nyaki trauma, de akár gyógyszermellékhatás is.

A kivizsgálás célja annak eldöntése, hogy ártalmatlan, de kellemetlen, vagy komolyabb kivizsgálást és kezelést igénylő állapot áll-e fenn.

A szédülés kivizsgálásának menete részletes kórelőzmény felvételével kezdődik. Megkérdezzük többek között, mikor kezdődött a szédülés, milyen jellegű és mennyi ideig tart, mi váltja ki (például, fejmozdulat, felkelés), kíséri-e hányinger, hányás, van-e halláscsökkenés, fülzúgás, fülfeszülés, előfordult-e elesés, ájulás, szed-e rendszeresen gyógyszert. Megvizsgáljuk a hallójáratot, dobhártyát, majd vesztibuláris vizsgálatokat végzünk melynek célja annak megállapítása, hogy a szédülés a belső fül egyensúlyszervéből, az azt ellátó idegekből, vagy az agyi feldolgozás zavarából ered-e. A vizsgálatok többsége fájdalommentes , azonban szédülést hányingert provokálhat, eszköz- vagy minimális eszközigényű, és ambulánsan is elvégezhető.

Megfigyeljük a spontán szemmozgásokat, ellenőrizzük látható-e spontán nystagmus vagy tekintésirányú nystagmus. Ez az első lépés gyakran már iránymutatást ad arra, hogy perifériás (belső fül eredetű) vagy centrális (idegrendszeri) eltérés gyanítható-e. Ezután a fejimpulzus teszt vizsgálata történik, majd állás-járásvizsgálatot és célzott mozgáspróbákat végzünk (vakjárás, helyben járás, ujj–orr próba).

Helyzetváltoztatás vizsgálata elsősorban a jóindulatú helyzeti rohamszerű szédülés (BPPV) kimutatására szolgál, mint például a Dix–Hallpike, illetve a supine roll-manőver. Előbbinél a beteg a vizsgálóágyon ül, a fejét 45°-ban oldalra fordítjuk, gyors mozdulattal hanyatt fektetjük, úgy hogy a fej kissé lelógjon a vizsgálóágyról. Utóbbinál a páciens a vizsgálóágyon hanyattfekszik, fejét 30 fokkal előrehajtjuk és elfordítjuk egyik majd másik irányba is. Minkét manőver során azt nézzük, hogy a mozdulatsor végén néhány másodpercet követően megjelenik-e nystagmus.