Sok halláscsökkenéssel élő ember hosszú ideig halogatja a hallókészülék használatát.
Gyakran hallható:
„Még azért hallok valamennyire.”
„Csak társaságban van problémám.”
„Majd akkor hordok hallókészüléket, ha rosszabb lesz.”
A hallás azonban nem pusztán azt jelenti, hogy észlelünk-e egy hangot.
A mindennapi életben az egyik legfontosabb kérdés az, hogy megértjük-e megfelelően a beszédet.
A halláscsökkenés ráadásul nemcsak a kommunikációt befolyásolhatja. A tartósan kezeletlen hallásromlás összefüggésbe hozható a társas elszigetelődéssel, a fokozott mentális terheléssel, a kognitív hanyatlással és a demencia fokozott kockázatával is.
A hallókészülék célja ezért jóval több annál, mint hogy egyszerűen hangosabbá tegye a környezetet.
A hallókészülék nem egyszerű hangerősítő
A modern hallókészülékek digitális jelfeldolgozó rendszerek.
A hallásvizsgálat során meghatározható, hogy a beteg mely frekvenciákon és milyen mértékben hall rosszabbul.
A készülék ennek megfelelően programozható.
Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül minden hangot ugyanolyan mértékben erősít.
A korszerű készülékek többek között képesek lehetnek:
- frekvenciaspecifikus erősítésre,
- a halk és hangos hangok eltérő kezelésére,
- bizonyos háttérzajok csökkentésére,
- irányított mikrofonhasználatra,
- különböző hallási környezetekhez történő alkalmazkodásra.
A megfelelő beállítás célja elsősorban a használható hanginformáció és a beszéd hozzáférhetőségének javítása.
Miért fontos, hogy az agy megfelelő hanginformációhoz jusson?
A hallás nem a fülben fejeződik be.
A belső fül a hangrezgéseket idegi jelekké alakítja, de ezek értelmezése az agyban történik.
Az agynak kell eldöntenie például:
- honnan érkezik a hang,
- beszédet vagy zajt hallunk,
- melyik hangra kell figyelnünk,
- milyen szót mondott a másik ember.
Tartós halláscsökkenés esetén bizonyos hanginformációk kevésbé vagy egyáltalán nem jutnak el megfelelően a hallórendszerhez.
A hallókészülék feladata, hogy ezekből az információkból minél többet ismét hozzáférhetővé tegyen.
Halláscsökkenés, kognitív hanyatlás és demencia
Az elmúlt évek kutatásai egyre nagyobb figyelmet fordítanak a hallás és az agyi működés kapcsolatára.
Nagy populációs vizsgálatok alapján a kezeletlen halláscsökkenés összefüggést mutat a gyorsabb kognitív hanyatlással és a demencia kialakulásának magasabb kockázatával.
Ez nem azt jelenti, hogy a halláscsökkenésben szenvedő embernél szükségszerűen demencia fog kialakulni. A demencia összetett, számos genetikai, érrendszeri, anyagcsere-, életmódbeli és környezeti tényező által befolyásolt állapot.
A halláscsökkenés azonban az egyik olyan tényező, amelyen megfelelő kezeléssel változtatni lehet.
Mi lehet az összefüggés hátterében?
Fokozott kognitív terhelés: Ha valaki rosszabbul hall, az agynak folyamatosan nagyobb erőfeszítést kell fordítania arra, hogy a hiányos vagy torzult hanginformációból értelmes beszédet állítson össze. Egy egyszerű beszélgetés követése is jelentős koncentrációt igényelhet.
Csökkent társas aktivitás: A rosszul halló ember egy idő után elkerülheti azokat a helyzeteket, amelyekben nehéz követnie a beszélgetést. Ritkábban megy társaságba, kevésbé kapcsolódik be a beszélgetésekbe, ami társas izolációhoz vezethet.
Kevesebb kognitív inger: A kommunikáció, a társas kapcsolatok és a környezetből érkező hanginformációk folyamatosan stimulálják az agyat. A hallásromlás ennek az ingeráramlásnak egy részét csökkentheti.
A hallásromlás és a kognitív hanyatlás közötti kapcsolat valószínűleg több tényező együttes hatásának eredménye.
Segíthet-e a hallókészülék a kognitív hanyatlás lassításában?
Erre a kérdésre ma már vannak biztató tudományos adatok, de fontos a pontos megfogalmazás.
A hallókészülékről nem állíthatjuk, hogy megakadályozza vagy meggyógyítja a demenciát.
Ugyanakkor a hallás megfelelő rehabilitációja javíthatja a kommunikációt, segíthet fenntartani a társas aktivitást és csökkentheti azt a folyamatos mentális terhelést, amelyet a rossz beszédértés jelent.
Az ACHIEVE elnevezésű nagy randomizált vizsgálatban a hallásrehabilitáció hatását 70-84 éves, kezeletlen halláscsökkenéssel élő embereknél vizsgálták. A teljes vizsgálati populációban három év alatt nem mutatkozott szignifikáns különbség a kognitív hanyatlás ütemében.
Azoknál az időseknél azonban, akik eleve nagyobb kockázattal rendelkeztek a kognitív hanyatlás szempontjából, a hallásrehabilitáció mellett lassabb kognitív hanyatlást figyeltek meg.
A jelenlegi eredmények tehát azt sugallják, hogy a hallás megfelelő kezelése a kognitív egészség megőrzésének egyik eleme is lehet, különösen idősebb korban.
Ez újabb érv amellett, hogy jelentős halláscsökkenés esetén ne várjunk éveket a hallásrehabilitáció megkezdésével.
„Hallom, hogy beszélnek, de nem értem.”
Ez a halláscsökkenés egyik leggyakoribb panasza.
A probléma különösen jellemző lehet zajos környezetben.
Egy étteremben például egyszerre hallható:
- több ember beszéde,
- evőeszközök csörgése,
- zene,
- környezeti zaj,
- a szomszédos asztalok beszélgetése.
Az egészséges hallórendszer rendkívül összetett módon választja ki ezek közül azt a hangot, amelyre figyelni szeretnénk.
Halláscsökkenés esetén ez lényegesen nehezebb lehet.
Egy megfelelően beállított hallókészülék segíthet abban, hogy a beszédhez szükséges hanginformáció jobban hozzáférhető legyen.
Fontos azonban tudni, hogy még a legjobb hallókészülék sem képes teljesen visszaállítani az egészséges belső fül működését.
Miért furcsa eleinte a hallókészülék?
Ha valaki hosszú ideje rosszabbul hall, bizonyos hétköznapi hangokat már alig érzékel.
Amikor elkezd hallókészüléket viselni, hirtelen újra megjelenhetnek ezek a hangok.
Például:
- ruhák surrogása,
- papír zizegése,
- evőeszközök csörgése,
- vízcsobogás,
- lépések,
- közlekedési zaj,
- saját hangja.
Az első napokban ezek akár zavaróan erősnek is tűnhetnek. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a hallókészülék rosszul működik.
Az idegrendszernek időre van szüksége az új hangkörnyezethez való alkalmazkodáshoz.
Miért fontos a rendszeres használat?
Ha valaki csak különleges alkalmakkor teszi be a hallókészüléket, az alkalmazkodás sokkal nehezebb lehet.
A rendszeres használat során az agy fokozatosan újra megtanulhatja, hogy:
- mely hangok fontosak,
- mely hangok háttérzajok,
- hogyan kell feldolgozni a készüléken keresztül érkező hanginformációt.
Ezért a hallókészülékhez való hozzászokás inkább folyamat, mint egyszeri esemény.
Az első beállítás után kontrollokra és finomhangolásra is szükség lehet.
Meggyógyítja-e a hallókészülék a halláscsökkenést?
Nem.
A hallókészülék nem regenerálja a belső fül károsodott érzékelő sejtjeit, és nem „gyógyítja meg” az idegi halláscsökkenést.
A célja a meglévő hallás lehető legjobb kihasználása.
Ez fontos különbség.
Ahogyan egy szemüveg sem szünteti meg feltétlenül a szem alapvető fénytörési problémáját, mégis jelentősen javíthatja a látást, úgy a hallókészülék is segíthet a mindennapi kommunikációban.
Mit nyerhetünk megfelelő hallásrehabilitációval?
Jól beállított hallókészülékkel sok beteg:
- könnyebben értheti a családtagjait,
- kevesebbet kérdezhet vissza,
- könnyebben követheti a televízió műsorát,
- magabiztosabban kommunikálhat társaságban,
- könnyebben telefonálhat,
- kevésbé fáradhat el a folyamatos koncentrációtól,
- aktívabban vehet részt társas helyzetekben.
A hallás megfelelő kezelése emellett hozzájárulhat ahhoz is, hogy az idősebb ember továbbra is aktívan részt vegyen társas és szellemi tevékenységekben.
A javulás mértéke természetesen függ a halláscsökkenés típusától és súlyosságától, valamint a beszédértési képességtől is.
Minél nagyobb a halláscsökkenés, annál jobb hallókészülék kell?
Nem feltétlenül ilyen egyszerű.
A megfelelő készülék kiválasztásakor figyelembe kell venni:
- az audiogramot,
- a beszédértést,
- az életmódot,
- a kézügyességet,
- a hallójárat és a fül állapotát,
- a beteg kommunikációs igényeit.
Más igénye van annak, aki főként otthon beszélget egy-két emberrel, és más annak, aki sokat dolgozik társas környezetben, értekezleteken vagy zajos helyeken.
Egy vagy két hallókészülék?
Ha mindkét oldalon olyan halláscsökkenés áll fenn, amely készüléket igényel, sok esetben a kétoldali ellátás biztosítja a természetesebb hallási helyzetet.
A két fül együttes használata fontos lehet:
- a hangforrás irányának meghatározásában,
- zajos környezetben,
- a térbeli hallásban,
- és a beszéd követésében.
A pontos javaslatot azonban mindig az audiológiai eredmények és az egyéni körülmények alapján kell meghatározni.
Mi van akkor, ha a hallókészülék már nem elég?
Nagyon súlyos idegi halláscsökkenés esetén előfordulhat, hogy a legerősebb, megfelelően beállított hallókészülék mellett sem alakul ki kielégítő beszédértés.
Ilyenkor további audiológiai kivizsgálás szükséges.
Bizonyos betegek számára cochlearis implantáció jelenthet jobb rehabilitációs lehetőséget.
Mikor érdemes hallásvizsgálatra jelentkezni?
Nem szükséges megvárni, amíg valaki már alig hallja a környezetét.
Vizsgálat javasolt, ha:
- gyakran visszakérdez,
- zajos helyen nehezen érti a beszédet,
- túl hangosan hallgatja a televíziót,
- telefonáláskor romlott a beszédértése,
- családtagjai észlelik a hallásromlást,
- vagy a hallási probléma már zavarja a mindennapi életét.
Összefoglalás
A hallókészülék nem egyszerűen „hangosabbá teszi a világot”.
Feladata, hogy a halláscsökkenés miatt elvesző vagy nehezebben hozzáférhető hanginformációk egy részét ismét elérhetővé tegye.
A megfelelően kiválasztott és beállított hallókészülék segíthet:
- a beszéd jobb megértésében,
- a kommunikáció fenntartásában,
- a társas kapcsolatok megőrzésében,
- a mindennapi életminőség javításában,
- és idősebb korban a kognitív egészség megőrzését célzó stratégia egyik eleme is lehet.
A sikeres hallásrehabilitációhoz azonban nemcsak egy megfelelő készülék szükséges.
Idő, rendszeres használat, megfelelő beállítás és az agy alkalmazkodása is része a folyamatnak.
A halláscsökkenést ezért nem érdemes addig elhanyagolni, amíg már jelentősen megnehezíti a kommunikációt. A jó hallás nemcsak a fül, hanem a társas kapcsolatok és az aktív szellemi élet szempontjából is fontos.